A legtöbb probléma és egymásnak feszülés mindig a beszállásnál van. Senki nem találja a helyét, senkinek nem passzol a hely amit a Gate adott, a pilóta sürget, a kolléga áll a négymillió bőrőnddel és nem talál helyet, az utas velünk veszekszik amiért nincs hely a 300 kilós bőröndjének (ugyan csak egyet szabad felhozni, ő ötöt hozott) ÉS ha mindez még nem elég, akkor még egy kisbaba is üvölt. Bocsánat, sír.

Na ilyenkor jövök én. Betelt a hely, kész, passz, innentől az összes csomag megy le a "cargo" nevű csomagtartóba.  Kiállok a gép elé a kis cetlikkel, mindenkitől egyenként kérdezem, hogy utazik-e tovább, illetve a szokásos kötelezők. 
Kivette az útlevelét? - mert ugye ha elveszik a csomag az útlevelével, akkor bajban van. Nem én, ő.
Kivette a laptopot illetve az elemeket? - mert ugye ha az ott lent begyullad, akkor senki nem tudja eloltani és bajban vagyunk. Nem csak ő, én is.
Kivette a gyógyszereket? - kérdeztem az aktatáskás bőröndös Humor Heroldot, aki rajtam nevetve és bólogatva csak annyit mondott: "Ki, meg a defibrillátort is." Majd fejet csóválva elment.

Megmondom őszintén, a hálátlan Józsi után Humor Herold volt a második utas, ahol redesen a nyelvemre kellett harapnom, hogy ne küldjem el azonnal melegebbre.

Kivette a gyógyszereket? - mert ugye ha példának okáért asztmás és a nagy stresszben elfelejti kivenni a csomagból, rohamot kap és a gyógyszer a csomagtartóban, akkor bajban van. Nem én, ő.

Úgyhogy szívesen, hogy figyelmeztettelek. 

Bár ahogy érzem, nem kellett kivenned a gyógyszereidet Herold, hiszen azok már rég elgurultak..


SZERETETBÉKEMEGÉRTÉSÖLELÉS