Szóval két fajta udvarló utas létezik: az egyik aki nagy mellénnyel odadugja a névjegyét, hogy "ugyan híjjá' má' ha nem dolgozol, üzletember vagyok én osztom be a cég idejét mindig ráérek egy ilyen szép kiscsajra" majd végig kacsingat és issza a söröket, illetve a másik aki egész úton normálisan, szerényen mosolyog és a végén kezedbe nyom egy ilyet, nem azért, mert "híjjam fő'", hanem mert tényleg csak szeretné ha tudnám, hogy tetszett neki az út és a kiszolgálás. Majd minden tolakodás nélkül mosolyogva köszön és mint a többi 100 ember, ő is távozik.

Köszönöm Neked, kedves utas!
Köszönöm.